2020. január 26., vasárnap

Gasztrokaland I. - Észak-Olaszország

A kihívás elkezdődött. :) Gasztrokalandozásunk első útja a kedvenc konyhámba, annak is északi részére vezetett. Annak aki nem ismerné, íme egy kis bevezető Észak-Olaszország konyhájának világába. Ha szigorúan vesszük, van néhány különbség a déli régiók konyhájához képest. Ennek alapvető oka a földrajzi adottságokban keresendőek, ugyanis északon az Alpok húzódnak, más az éghajlat, ebből következően más a flóra is. Persze, ezek a régebbi, hagyományos alapanyagok és receptek, ma már a globalizációnak köszönhetően, szinte minden elérhető bárhol és bármikor.
Az egyik legszembetűnőbb dolog a paradicsom kevesebb használata. Hiába, a hegyekben nincs az a nyári meleg. Van helyette viszont vaj, amit viszont délen nem nagyon találunk. Az olívaolaj mellett szintén használatos zsiradék. Sajtok itt is vannak és fokhagyma is, és ami tényleg csak északon terem, az a rizs. Tudniillik rizstermesztés nemcsak Ázsiában folyik, hanem itt tőlünk nem messze, szintén találunk vízzel elárasztott rizsföldeket. A hagyományos rizottóhoz való rizsfélék, mint az arborio és a carnaroli mind megterem.
A menü összeállításá nem volt nehéz, azt rögtön tudtam, hogy a desszert csakis tiramisu lehet és rizottónak is szerepelnie kell az étlapon. És akkor eszembe jutott, hogy mi lesz a tökéletes fogás: az Osso buco, vagyis a lyukas hús. Nevét onnan kapta, hogy a borjúlábszár csonttal együtt van felszeletelve és megfőzve - így a közepén ott a lyuk. Kicsit csaltam, a fehér Osso buco helyett a paradicsomos változatot készítettem el. Aki ismer, tudja, hogy szeretem a jó ételeket, és őszintén bevallom, hogy életem egyik legfinomabb húsételét sikerült elkészítenem.
Ha nem találunk megfelelő módon szeletelt borjúlábszárat, akkor vegyünk sima lábszárat, amit velős csonttal együtt formára kötözünk - kicsit bonyolultabb eljárás, de higgyétek el megéri. :)

Osso buco (paradicsomos változat, 2személyre)


  • fejenként egy-egy kb. 3-4 cm vastag borjúlábszár
  • 2 szál sárgarépa
  • 1 szál szárzeller
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb fej hagyma
  • egy üveg jóféle száraz fehérbor
  • 50 g vaj
  • 200 g paradicsompüré
  • kevés liszt a forgatáshoz
  • fűszerek, mint só, bors, oregánó, bazsalikom
A vajat felolvasztjuk és felforrósítjuk, a húsokat megforgatjuk a lisztben. Majd a vajban elősütjük mindkét oldalukat, vigyázva, hogy mindez közepes lángon történjen (a túl hirtelen sütéstől a borjú kiszáradhat). Félretesszük a husit, jöhet a sofrito, vagyis az apróra vágott zöldségeket ugyanabban az edényben és zsiradékon megpirítjuk, majd felöntjük úgy kb. 2 dcl fehér borral, amit a felére forralunk. Ezután visszatesszük a husit, öntünk hozzá kevés alaplevet vagy vizet (szintén 2 dcl), letakarjuk és 2-3 órát főzzük. Folyamatosan ellenőrizzük és felváltva pótoljuk az elpárolgott folyadékot, miközben a húsokat megforgatjuk. Sózzuk, borsozzuk. Az utolsó fél órában, mikor pótolnánk a folyadékot, nem azt, hanem paradicsompürét adunk hozzá, valamint a kedvenc fűszereimet - oregánót és bazsalikomot.
Az egyetlen olyan rizottóval tálaljuk, ami nem önálló fogás: a sáfrányos milánói rizottóval. A receptjét most külön nem írom le, annyi a különbség ehhez a változathoz képest, hogy a szokásos módon elkészítjük a rizottót, adunk hozzá sáfrányt és más plussz alapanyagot (gomba, spárga, stb.) nem.



Minestrone

Az első fogáson már többet gondolkoztam, a választásom végül a klasszikus, "mindent bele" levesbe a Minestronéra esett. Ebbe tényleg mehet mindenféle zöldség, hüvelyes amit otthon találunk. Nálam most így készült:

  • 1 batáta
  • 1 répa
  • 2 szár zeller
  • 2 nagy marok friss bébispenót
  • 1 gerezd fokhagyma
  • fél fej hagyma
  • kb. 0,5 liter víz
  • a parmezán héja
  • fűszerek, mint só, bors, oregánó
  • kb. 100 ml paradicsompüré
A felkockázott zöldségeket (a spenót kivételével) kevés olajon megpirítjuk, majd felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a sajtvéget és puhára főzzük a zöldségeket. Félidőben hozzáadjuk a paradicsompürét és a fűszereket. Ha szeretnénk, most tegyük hozzá a tésztát vagy a konzerv hüvelyest. Az utolsó percekben adjuk hozzá a spenótleveleket, egyet éppenhogy rottyantunk rajta és tálalhatjuk is.





Tiramisu

Recept és leírás már van a blogon, itt lehet megnézni.

A szomjúság csillapítására egy jóféle Aperol Spritzet ajánlanék, ami szintén egy észak-olasz találmány. :) Arrivederci!




2020. január 12., vasárnap

Gasztrokalandok a világ körül - kihívás 2020

2020-ban kalandos gasztronómiai utazásra invitállak kedves Olvasó! A Sütis kihívásom záróbejegyzésében utaltam rá, hogy az idei év sem telik majd el kihívás nélkül. Az ötletet egy ideje már dédelgetem, igaz kicsit más formában készültem megcsinálni, de a kihívás és az időzítés ad neki egy keretet. Így nem is bánom a változásokat, valószínűleg nem hiába váratott magára eddig.
Az idei kihívásom az egész évre szól, minden hónapban egy előre meghatározott régió konyhájából mutatok egy kis ízelítőt, egy több fogásos bemutatót. Nem minden esetben egy külön ország a téma, lesz, amikor egy nagyobb régióból válogatok majd össze finomságokat, illetve két alkalom nem területhez, hanem ünnephez fog kötődni. A recepteket fokozatosan töltöm fel majd a blogra. A kedves családom és a barátaim készülhetnek egy-egy meghívásra, ugyanis azt szeretném, ha ennek most lenne egy ilyen összehozó szerepe is, legyen egy-egy ilyen alkalom ünneplés. :)

Kalandozásaim helyszínei (nem sorrendben):

  • Észak-Olaszország
  • Toszkána
  • Dél-Olaszország
  • Franciaország
  • Spanyolország
  • Közel-Kelet
  • Távol-Kelet
  • India
  • USA
  • Mexikó
  • Húsvéti fogások
  • Karácsonyi fogások
Hamarosan kezdek, hogy melyik lesz az első helyszín, az legyen meglepetés. ;)