Az egyik legszembetűnőbb dolog a paradicsom kevesebb használata. Hiába, a hegyekben nincs az a nyári meleg. Van helyette viszont vaj, amit viszont délen nem nagyon találunk. Az olívaolaj mellett szintén használatos zsiradék. Sajtok itt is vannak és fokhagyma is, és ami tényleg csak északon terem, az a rizs. Tudniillik rizstermesztés nemcsak Ázsiában folyik, hanem itt tőlünk nem messze, szintén találunk vízzel elárasztott rizsföldeket. A hagyományos rizottóhoz való rizsfélék, mint az arborio és a carnaroli mind megterem.
A menü összeállításá nem volt nehéz, azt rögtön tudtam, hogy a desszert csakis tiramisu lehet és rizottónak is szerepelnie kell az étlapon. És akkor eszembe jutott, hogy mi lesz a tökéletes fogás: az Osso buco, vagyis a lyukas hús. Nevét onnan kapta, hogy a borjúlábszár csonttal együtt van felszeletelve és megfőzve - így a közepén ott a lyuk. Kicsit csaltam, a fehér Osso buco helyett a paradicsomos változatot készítettem el. Aki ismer, tudja, hogy szeretem a jó ételeket, és őszintén bevallom, hogy életem egyik legfinomabb húsételét sikerült elkészítenem.
Ha nem találunk megfelelő módon szeletelt borjúlábszárat, akkor vegyünk sima lábszárat, amit velős csonttal együtt formára kötözünk - kicsit bonyolultabb eljárás, de higgyétek el megéri. :)
Osso buco (paradicsomos változat, 2személyre)
- fejenként egy-egy kb. 3-4 cm vastag borjúlábszár
- 2 szál sárgarépa
- 1 szál szárzeller
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kisebb fej hagyma
- egy üveg jóféle száraz fehérbor
- 50 g vaj
- 200 g paradicsompüré
- kevés liszt a forgatáshoz
- fűszerek, mint só, bors, oregánó, bazsalikom
A vajat felolvasztjuk és felforrósítjuk, a húsokat megforgatjuk a lisztben. Majd a vajban elősütjük mindkét oldalukat, vigyázva, hogy mindez közepes lángon történjen (a túl hirtelen sütéstől a borjú kiszáradhat). Félretesszük a husit, jöhet a sofrito, vagyis az apróra vágott zöldségeket ugyanabban az edényben és zsiradékon megpirítjuk, majd felöntjük úgy kb. 2 dcl fehér borral, amit a felére forralunk. Ezután visszatesszük a husit, öntünk hozzá kevés alaplevet vagy vizet (szintén 2 dcl), letakarjuk és 2-3 órát főzzük. Folyamatosan ellenőrizzük és felváltva pótoljuk az elpárolgott folyadékot, miközben a húsokat megforgatjuk. Sózzuk, borsozzuk. Az utolsó fél órában, mikor pótolnánk a folyadékot, nem azt, hanem paradicsompürét adunk hozzá, valamint a kedvenc fűszereimet - oregánót és bazsalikomot.
Az egyetlen olyan rizottóval tálaljuk, ami nem önálló fogás: a sáfrányos milánói rizottóval. A receptjét most külön nem írom le, annyi a különbség ehhez a változathoz képest, hogy a szokásos módon elkészítjük a rizottót, adunk hozzá sáfrányt és más plussz alapanyagot (gomba, spárga, stb.) nem.
Minestrone
Az első fogáson már többet gondolkoztam, a választásom végül a klasszikus, "mindent bele" levesbe a Minestronéra esett. Ebbe tényleg mehet mindenféle zöldség, hüvelyes amit otthon találunk. Nálam most így készült:
- 1 batáta
- 1 répa
- 2 szár zeller
- 2 nagy marok friss bébispenót
- 1 gerezd fokhagyma
- fél fej hagyma
- kb. 0,5 liter víz
- a parmezán héja
- fűszerek, mint só, bors, oregánó
- kb. 100 ml paradicsompüré
A felkockázott zöldségeket (a spenót kivételével) kevés olajon megpirítjuk, majd felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a sajtvéget és puhára főzzük a zöldségeket. Félidőben hozzáadjuk a paradicsompürét és a fűszereket. Ha szeretnénk, most tegyük hozzá a tésztát vagy a konzerv hüvelyest. Az utolsó percekben adjuk hozzá a spenótleveleket, egyet éppenhogy rottyantunk rajta és tálalhatjuk is.
Tiramisu
Recept és leírás már van a blogon, itt lehet megnézni.
A szomjúság csillapítására egy jóféle Aperol Spritzet ajánlanék, ami szintén egy észak-olasz találmány. :) Arrivederci!
