2015 februárjában ezeket a sorokat írtam hozzá:
A mai bejegyzés függőséget okoz. Annak, aki még véletlenül nem lenne az. Mert sokan vagyunk mi, már menthetetlenek. A függőség oka: csokoládé.
Ha röviden jellemezni kéne magam, csak annyit mondanék, olyan vagyok mint Gombóc Artúr. :)) A csoki nekem jöhet bárhol, bármikor, bármilyen mennyiségben. Emlékeim szerint ez azóta így van, mióta világ a világ. Körülbelül ovis korom óta, minden évben csokis tortám van. Mindig csokis fagyit eszem (a többi mellett, mert nyalok más ízeket is, de csokis mindig van a gombócok között). És rengeteg csokit eszem.
Ezt az imádatot ötvözzük egy másik imádattal: a francia konyhával. Két nagy kedvenc "konyhám" van, az olasz és a francia. Az előbbiről még lesz szó, azt garantálom. De most beszéljünk a franciáról. A francia konyha. Hirtelen nem is tudom, miért is magyarázzam tovább. A francia konyha a gasztronómia fellegvára, alfája és omegája, az Alap. A kifinomultság, az elegencia, az ízek harmóniája a zsenialitás megnyilvánulásai.
Most ezzel a kis desszerttel tisztelgek a Mesterek előtt.
(http://mennyeifalatok.blogspot.com/2015/02/vigyazat.html)
Lássuk, hogy így 4 év alatt mi változott:
- még mindig csokifüggő vagyok
- továbbra is csokis vonalon mozog a szülinapi tortám (az idei egy csokis-nutellás sajttorta volt)
- imádom a csokis fagyit, de a vanília is egyre inkább dominál
- a francia konyha továbbra is nagy szerelem. :))
Vannak dolgok, amiken kár lenne változtatni. Így a mai recepttel továbbra is a Mesterek, az aztékok, és mindenki előtt, akik bármilyen formában hozzájárultak a csokoládéhoz, tisztelgek.
Mousse au chocolat (2 nagy, vagy négy kisebb adag)
- 15 dkg étcsokoládé, min. 60%-os
- 2,25 dkg vaj
- 2 nagy tojás
- 2 ek porcukor
- 120 ml tejszín
- negyed vanília kikapart magja
Ízlésünk szerint tovább bolondíthatjuk egy kis naranccsal, chilivel, fahéjjal, konyakkal.. :) Nálam most az original verzió készült, kis tejszínhabbal a tetején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése