Gasztrokaland I. - Észak-Olaszország

A kihívás elkezdődött. :) Gasztrokalandozásunk első útja a kedvenc konyhámba, annak is északi részére vezetett. Annak aki nem ismerné, íme egy kis bevezető Észak-Olaszország konyhájának világába. Ha szigorúan vesszük, van néhány különbség a déli régiók konyhájához képest. Ennek alapvető oka a földrajzi adottságokban keresendőek, ugyanis északon az Alpok húzódnak, más az éghajlat, ebből következően más a flóra is. Persze, ezek a régebbi, hagyományos alapanyagok és receptek, ma már a globalizációnak köszönhetően, szinte minden elérhető bárhol és bármikor.
Az egyik legszembetűnőbb dolog a paradicsom kevesebb használata. Hiába, a hegyekben nincs az a nyári meleg. Van helyette viszont vaj, amit viszont délen nem nagyon találunk. Az olívaolaj mellett szintén használatos zsiradék. Sajtok itt is vannak és fokhagyma is, és ami tényleg csak északon terem, az a rizs. Tudniillik rizstermesztés nemcsak Ázsiában folyik, hanem itt tőlünk nem messze, szintén találunk vízzel elárasztott rizsföldeket. A hagyományos rizottóhoz való rizsfélék, mint az arborio és a carnaroli mind megterem.
A menü összeállításá nem volt nehéz, azt rögtön tudtam, hogy a desszert csakis tiramisu lehet és rizottónak is szerepelnie kell az étlapon. És akkor eszembe jutott, hogy mi lesz a tökéletes fogás: az Osso buco, vagyis a lyukas hús. Nevét onnan kapta, hogy a borjúlábszár csonttal együtt van felszeletelve és megfőzve - így a közepén ott a lyuk. Kicsit csaltam, a fehér Osso buco helyett a paradicsomos változatot készítettem el. Aki ismer, tudja, hogy szeretem a jó ételeket, és őszintén bevallom, hogy életem egyik legfinomabb húsételét sikerült elkészítenem.
Ha nem találunk megfelelő módon szeletelt borjúlábszárat, akkor vegyünk sima lábszárat, amit velős csonttal együtt formára kötözünk - kicsit bonyolultabb eljárás, de higgyétek el megéri. :)

Osso buco (paradicsomos változat, 2személyre)

• fejenként egy-egy kb. 3-4 cm vastag borjúlábszár
• 2 szál sárgarépa
• 1 szál szárzeller
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb fej hagyma
• egy üveg jóféle száraz fehérbor
• 50 g vaj
• 200 g paradicsompüré
• kevés liszt a forgatáshoz
• fűszerek, mint só, bors, oregánó, bazsalikom

A vajat felolvasztjuk és felforrósítjuk, a húsokat megforgatjuk a lisztben. Majd a vajban elősütjük mindkét oldalukat, vigyázva, hogy mindez közepes lángon történjen (a túl hirtelen sütéstől a borjú kiszáradhat). Félretesszük a husit, jöhet a sofrito, vagyis az apróra vágott zöldségeket ugyanabban az edényben és zsiradékon megpirítjuk, majd felöntjük úgy kb. 2 dcl fehér borral, amit a felére forralunk. Ezután visszatesszük a husit, öntünk hozzá kevés alaplevet vagy vizet (szintén 2 dcl), letakarjuk és 2-3 órát főzzük. Folyamatosan ellenőrizzük és felváltva pótoljuk az elpárolgott folyadékot, miközben a húsokat megforgatjuk. Sózzuk, borsozzuk. Az utolsó fél órában, mikor pótolnánk a folyadékot, nem azt, hanem paradicsompürét adunk hozzá, valamint a kedvenc fűszereimet - oregánót és bazsalikomot.

Az egyetlen olyan rizottóval tálaljuk, ami nem önálló fogás: a sáfrányos milánói rizottóval. A receptjét most külön nem írom le, annyi a különbség ehhez a változathoz képest, hogy a szokásos módon elkészítjük a rizottót, adunk hozzá sáfrányt és más plussz alapanyagot (gomba, spárga, stb.) nem.

Minestrone

Az első fogáson már többet gondolkoztam, a választásom végül a klasszikus, "mindent bele" levesbe a Minestronéra esett. Ebbe tényleg mehet mindenféle zöldség, hüvelyes amit otthon találunk. Nálam most így készült:

• 1 batáta
• 1 répa
• 2 szár zeller
• 2 nagy marok friss bébispenót
• 1 gerezd fokhagyma
• fél fej hagyma
• kb. 0,5 liter víz
• a parmezán héja
• fűszerek, mint só, bors, oregánó
• kb. 100 ml paradicsompüré

A felkockázott zöldségeket (a spenót kivételével) kevés olajon megpirítjuk, majd felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a sajtvéget és puhára főzzük a zöldségeket. Félidőben hozzáadjuk a paradicsompürét és a fűszereket. Ha szeretnénk, most tegyük hozzá a tésztát vagy a konzerv hüvelyest. Az utolsó percekben adjuk hozzá a spenótleveleket, egyet éppenhogy rottyantunk rajta és tálalhatjuk is.

Tiramisu

Recept és leírás már van a blogon, itt lehet megnézni.

A szomjúság csillapítására egy jóféle Aperol Spritzet ajánlanék, ami szintén egy észak-olasz találmány. :) Arrivederci!

Gasztrokalandok a világ körül - kihívás 2020

2020-ban kalandos gasztronómiai utazásra invitállak kedves Olvasó! A Sütis kihívásom záróbejegyzésében utaltam rá, hogy az idei év sem telik majd el kihívás nélkül. Az ötletet egy ideje már dédelgetem, igaz kicsit más formában készültem megcsinálni, de a kihívás és az időzítés ad neki egy keretet. Így nem is bánom a változásokat, valószínűleg nem hiába váratott magára eddig.
Az idei kihívásom az egész évre szól, minden hónapban egy előre meghatározott régió konyhájából mutatok egy kis ízelítőt, egy több fogásos bemutatót. Nem minden esetben egy külön ország a téma, lesz, amikor egy nagyobb régióból válogatok majd össze finomságokat, illetve két alkalom nem területhez, hanem ünnephez fog kötődni. A recepteket fokozatosan töltöm fel majd a blogra. A kedves családom és a barátaim készülhetnek egy-egy meghívásra, ugyanis azt szeretném, ha ennek most lenne egy ilyen összehozó szerepe is, legyen egy-egy ilyen alkalom ünneplés. :)

Kalandozásaim helyszínei (nem sorrendben):

• Észak-Olaszország
• Toszkána
• Dél-Olaszország
• Franciaország
• Spanyolország
• Közel-Kelet
• Távol-Kelet
• India
• USA
• Mexikó
• Húsvéti fogások
• Karácsonyi fogások

Hamarosan kezdek, hogy melyik lesz az első helyszín, az legyen meglepetés. ;)

Süti kihívás vége + recept a szilveszteri bulihoz ;)

Előzetesként mutatok egy képet a legújabb recepthez:

De előtte Süti kihívás! Büszkén kijelenthetem, hogy a saját magam felállított kihívást 100%-ra teljesítettem (sőt, ha úgy vesszük még túl is szárnyaltam a magammal szemben felállított követelményeket). Mind a 9-féle süti elkészült, a 10. egy Jolly Joker volt - itt szabad kezet adtam magamnak. A gesztenyés szelet, a csokis fatörzs és a málnás muffin készült az utolsó opció gyanánt. A recepteket, ha kéritek, hozom. :) Így összegezve az egészet, azt kell mondanom, hogy egy hatalmas ötlet volt ez a kihívás. Imádtam a készülődést, a tervezést hozzá. Sok olyan receptet kipróbáltam, ami már régóta szerepelt a bakancslistámon és régi kedvencek is újra terítekre kerültek. A konyhai sertepertélés mellett az íráshoz való kedvem is visszajött, úgyhogy a blogolást is tovább folytatom. Sőt, 2020-ra már kitaláltam az új kihívást, ha már így bele jöttem. :) A legnagyobb félelmem, miszerint a nyakamon marad a sok finomság, teljesen alaptalannak bizonyult, a családom és a barátaim örömmel segítettek az elpusztításukban és rendszeresen érdeklődtek hogy állok, mi lesz a következő, stb. Hálám jeléül egyelőre csak annyit vetítek előre, hogy jövőre sem maradtok Mennyei falatok nélkül! ;)

Most jöjjön a friss recept, amelyik tökéletes választás a holnapi szilveszteri bulira és még simán elkészíthető.

Diós patkó

• 60 dkg rétesliszt
• fél kocka élesztő
• 2 kanál cukor
• kb. 1,5-2 dl tej
• 2 tojás + egy a lekenéshez
• 1,5 dl olvasztott vaj vagy margarin
• 3 csipet só

A töltelékhez:

• 30 dkg dió
• 15 dkg cukor
• fahéj ízlés szerint

Egy kicsi tejben, kevés cukorral felfuttatjuk az élesztőt. A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, dagasztjuk és meleg helyen a duplájára kelesztjük. A tej mennyisége függ a liszt fajtájától, a tészta állagán érezhető, hogy mennyi kell bele. A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, a tepsiket kibéleljük sütőpapírral. A töltelék hozzávalóit összekeverjük egy kevés forró vízzel, egy formázható masszát kell kapnunk. A megkelt tésztát kisodorjuk, 6x6 cm-es négyzetekre vágjuk és a közepére rakunk egy kiskanálnyi diós masszát. Felcsavarjuk, a széleit összenyomjuk, patkót formázunk belőlük. A patkókat megkenjük egy felvert tojással, amit kicsi vízzel higítunk. Kb. 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük őket. Ahogy kivesszük őket, rögtön megkenjük egy kis vajjal vagy margarinnal és leszórjuk porcukorral.

Minden kedves olvasómnak csodaszép 2020-as esztendőt kívánok!

Profiterol (Süti kihívás VIII.)

A francia klasszikus kényeztetés mesterfokon. Azért is készült, hogy kényeztessek - méltó megkoronázása volt a vacsorának, amit adtam. A vendégem nagyon elégedett volt, persze én magam majd belehaltam az izgalomba. :) Finomat akartam csinálni, hogy örömet okozhassak és a visszajelzés alapján, sikerült. Noha az egész menü megérdemelne egy bejegyzést, most csak a sütit dokumentálom. A vacsora egyébként vörös boros marhapörkölt volt házi készítésű knédlivel, ráadásul egy stollent is készítettem, ami a következő bejegyzés témája lesz. Úgyhogy szombaton egész nap a konyhában alkottam és nagyon élveztem. :)

Profiterol

Hozzávalók a tésztához (20 darabhoz):

• 3 tojás
• 80 g vaj
• 160 ml víz
• 100 g  liszt
• csipet só

A vizet a vajjal és a sóval együtt felforraljuk, majd belekeverjük a lisztet (még a tűz fölött). Egynemű masszát kapunk, akkor lesz jó, ha magától elválik az edény falától. Lehúzzuk a tűzről és egyenként (!) elkeverjük benne a tojásokat. A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, egy tepsit kibélelünk sütőpapírral. A tésztánkat egy nyomózsákba töltjük és kis halmokat nyomunk. Ebből a mennyiségből nekem 20 darab lett. Ha csúcsosak lennének, akkor vizes ujjal lesimítjuk és lekenjük őket tojással. 20 perc alatt készre sütjük. Megvárjuk, míg kihűlnek.

Créme Chantilly

• 200 ml tejszín
• 2 ek porcukor
• vaníliacukor

A nagyon puccosan hangzó Créme Chantilly nem más, mint vaníliás tejszínhab. A tejszínt kemény habbá verjük, a cukrokkal édesítjük. A fánkokat kétféleképpen tölthetjük meg: vagy ketté vágjuk őket, vagy kilyukasztjuk és úgy nyomjuk bele a habot.

Csoki öntet

• 200 ml tejszín
• 100 g csoki
• 10 g vaj

A tejszínt felforraljuk, majd beleolvasztjuk a csokit. Lehúzzuk a tűzről és simára keverjük benne a vajat. Azután mindössze ennyi dolgunk van:

Mandulás kuglóf mandarinnal fűszerezve (Süti kihívás VII.)

A süti listám egyik pontjaként egy különleges kuglófot jelöltem ki, a hagyományos kétszínű ugyanis már nagyon jól megy, az volt az első süti, amit teljesen egyedül sütöttem cirka 15-16 évvel ezelőtt. Több lehetőség is volt, végül több szempont miatt is erre esett a választásom. A kihívás kapcsán gyakran kérdezik, ki eszi meg az elkészült remekműveket. Bármilyen hihetetlen, nem én egyedül ;) a családom és a barátaim köszönik, jól vannak.
A munkatársaimat is szerettem volna meglepni, de ott kicsit nehezített volt a pálya, mivel az egyikük gluténérzékeny, így mindenképp egy ilyen receptet kellett keresnem. Aztán eszembe jutott Ízből tíz egyik kuglófja, melynek nagyrésze darált mandula és az a kevés liszt kiváltható rizsliszttel. A kuglóf ízvilágában  is tökéletesen passzol a közelgő karácsonyhoz.

Mandulás kuglóf mandarinnal fűszerezve (gluténmentes)

• 300 g vaj
• 250 g cukor
• 5 tojás 
• 4 mandarin reszelt héja
• 1 citrom reszelt héja
• 1 vanília kikapart magja
• 300 g darált mandula
• 100 g rizsliszt
• csipet só

A sziruphoz

• 4 mandarin leve
• 1 citrom leve
• 40 g cukor

A sütőt előmelegítjük 175°C-ra és előkészítjük a 23 cm átmérőjű kuglóf formánkat. A puha vajat habosra keverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. Belereszeljük a citrusok héját, hozzáadjuk a vaníliát és a csipet sót, végül óvatosan beleforgatjuk a mandulát és a rizslisztet. 40-50 perc alatt készre sütjük, tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e.

Amíg sül a kuglóf, elkészítjük a szirupot: a hozzávalókat összeforraljuk, kb. az eredeti mennyiség felére. Amikor kivesszük a kuglófot a sütőből, még a formában hagyva megszurkáljuk és leöntjük a sziruppal. Megvárjuk, míg kihűl. A végeredmény egy finom, puha, nem eláztatott süti lesz. :)

Angyal torta (Süti kihívás VI.)

A torta nemcsak angyaloknak. :) A nevét arról a különleges tulajdonságáról kapta, hogy a tésztája hófehér marad, mint az angyalok szárnya. Az Angyal torta (Angel Pound Cake) megnevezés csak magát a piskótát takarja, minden más bónusz hozzá. Leggyakrabban tejszínnel és bogyós gyümölcsökkel bolondítják, ami igazán kiváló párosítás.

Nagyon jó maradék mentő - ugyanis a tortához nem kellenek egész tojások, csak a fehérjék. Így a créme brulee-ből vagy a pitékből kimaradt fehérjéknek sem kell kárba veszniük. Nálam a mélyhűtőben már gyűltek egy ideje és a szokásos Pavlova vagy Esterházy mellé egy új sütivel bővült a repertoár. A nosalty.hu egyik receptjét készítettem el, nagy sikerrel. A képek most kevésbé jól sikerültek, esti fényviszonyok és egy rám váró legjobb barátnő és az általa behűtött Chardonnay mellett talán nem is csoda. Kérlek, nézzétek el. :)

Angyal torta

Hozzávalók:

• 8 tojásfehérje
• 100 g finomliszt
• 300 g cukor
• 4 tk citromlé
• 1,5 tk sütőpor
• 250 ml tejszín
• 50 g porcukor
• 70 g kókuszreszelék
• 20 ml málnaszörp
• friss málna

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra. A tojásfehérjékből kemény habot verünk, majd hozzáadjuk a cukor felét és még keményebb habbá verjük. A maradék cukrot összekeverjük a liszttel és a sütőporral, óvatosan beleforgatjuk a habba és a citromlevet is hozzáadjuk. Belesimítjuk egy 22 cm-es tortaformába (nem kell kivajazni!), és 35 perc alatt megsütjük. Sütés közben nem nyitogatjuk a sütőajtót. Ha kész, félretesszük hűlni.

A tejszínt kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk a porcukrot is. Bevonjuk vele a tortát. A kókuszreszeléket összekeverjük a szörppel, elosztjuk a torta tetején és ráhelyezzük a friss málnaszemeket.

Moszkauer (Süti kihívás V.)

Félidő! Kihívásom feléhez érkeztem, és ez egyben azt is jelenti, hogy vészesen közeleg a karácsony. Jövő hét vasárnap már meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún, és aki nem akarja az utolsó pillanatra hagyni a karácsonyi menü tervezését, az jobb ha már most elkezdi gondolatban összeszedni a fogásokat. Természetesen ezt sem kell túlbonyolítani, nem kell 20-féle ételnek és sütinek lennie az asztalon, inkább 1-2 jól bevált családi kedvencet érdemes készíteni. A tervezéssel és a jó ütemezéssel megspórolt időt pedig a családunkra és a szeretteinkre fordíthatjuk, az ünnep úgy is attól szép, ha együtt vagyunk. :)
Az eheti recept klasszikus karácsonyi desszert, ami ajándéknak is kiváló, és egy picit előbb elkészíthető, jól záródó dobozban elvan egy ideig (már ahol kibír annyit, nálam ugyanis esély nincs hosszabb tárolási időre :)).

Moszkauer

Hozzávalók:

• 100 g dió
• 50 g kandírozott narancshéj
• 50 g vaj
• 50 ml tejszín
• 50 g cukor
• 30 g finomliszt
• + a mázhoz 100 g csoki és 1-2 kanál étolaj vagy kókuszolaj

A sütőt előmelegítjük 175 °C-ra, a tepsinket kibéleljük sütő papírral. A diót durvára, darabosra daráljuk, a kandírozott narancshéjat apróra felkockázzuk. A vajat, tejszínt és a cukrot összeolvasztjuk és felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről és hozzákeverjük a többi hozzávalót. Homogén masszát kapunk, amiből egy kanál segítségével kis kupacokat rakunk a tepsire. Kissé lelapítjuk őket, ebből a mennyiségből kb. 20 darab lesz. Nem  kell túl szorosan, egy icipicit szétterülnek majd. 10 perc alatt megsütjük, de inkább figyeljünk rá, mert akinek erősebb sütője van (mint pl. nekem), annak már 8 perc alatt elkészülhetnek.

A tepsin hagyva megvárjuk míg teljesen kihűlnek. A mázhoz gőz fölött megolvasztjuk a csokit az olajjal, majd ha kész, akkor a moszkauerek alját belemártjuk a csokiba. Csokis oldalukkal felfelé visszarakjuk a tepsire és megvárjuk, míg megdermed rajta a csoki.

Ti várjátok már a karácsonyt? :)